Hazai előfordulás
Első, bizonyító példányát 1916-ban lőtték a Hortobágyon. Sokáig rendszertelenül került elő a jelentősebb vizes élőhelyeken. A kilencvenes évek közepétől már rendszeres átvonuló ősszel és tavasszal, elsősorban a Hortobágyon, 50 példány fölötti őszi maximumokkal. 2009-től mind az őszi maximumok, mind a csapatnagyságok jelentősen növekedtek, rendszeressé váltak a 100–350 példányos csapatok is. Legnagyobb hazai csapata 2014-ben a balmazújvárosi Virágoskúti-halastavon volt, összesen 1125 példány.
Egy-egy példány már október első felében feltűnik, de jellemzően a hónap második felében, a nagy lilikek tömegeinek beáramlásával érkeznek. Tavasszal március végén, esetenként április legelején vonulnak el a nagy lilikekkel együtt. Enyhe teleken alkalmilag áttelel. Legfontosabb átvonuló helyei a Hortobágy és térsége, a Biharugrai- és Begécsi-halastavak, Pusztaszer térsége, a Kiskunsági szikes tavak és Felső-Kiskunság, a Tisza-tó és térsége, a Fertő tó térsége, a Sárvíz-völgy, a kardoskúti Fehér-tó, a tatai Öreg-tó és a Kis-Balaton.

Természetvédelem
Globálisan veszélyeztetett faj. Állománya csökkenő trendet mutat, amelynek pontos oka nem ismert, de közrejátszik a fészkelő-, vonuló- és telelőhelyeken zajló vadászat, kiemelten Oroszországban és Kazahsztánban, ahol fontos pihenőterületeik vannak a tavaszi vonuláskor. A telelőhelyeken a zavarás és élőhely-átalakítás, mezőgazdasági kultúraváltás és turisztikai fejlesztések jelenthetnek problémát.
Hazai védelméhez a legfontosabb vadludas élőhelyeken biztosítani kell a nyugodt éjszakázóhelyet, a közvetlen közelben pedig rövidre legeltetett gyepeket kell fenntartani, továbbá a Tiszántúlon, mint a számára legfontosabb régióban december 1-jéig biztosítani kell a vadlúd vadászati tilalmat.

Forrás: Tar J. 2022. Vörösnyakú lúd. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 75–76.